HTML

Tudatfolyam mesék

Sok rossz mesét meg kell írni, hogy egy jó is szülessen

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Hogyan lett egy macska a világ ura

2008.08.07. 23:03 mesemondó

A vörös macska a körfolyosós bérkaszárnya széles vaskorlátján feküdt, és élvezte a napfényt. Szüksége is volt egy kis élvezetre, mert az egerek megint kiszúrtak vele. Gyűlölte őket. Pedig olyan szépen indult minden. Amióta észrevette a földszinti hentesüzlet lyukas kisablakát, amit a házmester tört be a bikacsökkel, azóta szabad bejárása volt a húsok közé. A házmester gyakran összekapott a temetőőrrel a művirágok miatt, ezért senki nem figyelt fel a veszekedésükre, és az ablakcsörömpölésre sem. A macska szabadon mozoghatott ki-be, és amíg nem volt túl mohó, addig nem kellett félnie, hogy észreveszik a húsok megdézsmálását. Nyár volt, a hideg sem árulta el a lyukat.

 

De az egerek még jól emlékeztek a két héttel ezelőtti esetre, amikor rájuk szabadította a hajléktalant a pincéből, és csak az alkalmat várták, hogy visszavághassanak. Régóta tartott a küzdelem, mert kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Az ő fenséges macskaeszét a kis férgek a nagy számukkal ellensúlyozták. Sok lúd, vagy egér, vagy mifene. Így történt, hogy amikor tegnap este be akart osonni a lyukon az ajtó tetejénél, az egerek felborították a kukát, amihez előzőleg odakötötték az ajtó kilincsét. Az ajtó kinyílt, ő pedig ott maradt fennakadva az ajtószárnyon. A vernyákolásra előjött a hentes, aki vérben forgó szemeivel a bosszú angyalát is megfutamította volna, és vészjósló ordítással futott felé a macskaköves udvaron. Szerencsére megbotlott a bikacsökben, amit a házmester felejtett a földön, amikor elvitték a mentők, így a macska kétségbeesésében megkockáztatta az ugrást az udvar kövére.

 

A macskák mindig a talpukra esnek, ez igaz, de azért az esés fájt, és még ma reggel is sántikált az ugrás után. Az egerek persze röhögve nézték a pincelyukból, ahogy a hentes utána veti magát, de az a nagy marha ekkor már nem érhette utol. A lyukat viszont betömte az ajtón, ezért volt hús, nincs hús. Bosszút kellett tehát állnia a kis fehér söpredéken, ez nem volt kétséges, ezt kívánta a macskabecsület. De mit tegyen? Azt tudta, hogy az egerek főhadiszállása a padlás egyik elzárt részén van, de oda még nem sikerült bejutnia. A szívét kellett megtámadnia az ellenségnek. A padlásajtó lakatra volt zárva, és egyelőre nem talált egyéb bejárást oda, úgyhogy mást kellett kitalálnia. A tető! Onnan kell próbálkozni.

 

Feltápászkodott, és egy-két ugrással a tetőn termett. Persze itt is körbejárt már korábban, és lyukat nem talált, de most új gondolata támadt: meg kell bontani a cserepeket. Már tudta is, hogyan. A gerincnél volt egy törött cserép. Abba nagy nehezen belefűzött egy zsinórt, amit a szájában hozott fel a folyosóról. A két végét lelógatta a tetőn a legfelső körfolyosóra, és várt. A cipész félnótás fia hamarosan elindul összetörni a tejesüvegeket a környéken (amiket nem dugtak el előle), és ő nem fog elmenni a lógó zsinór mellett csak úgy. Számított rá, hogy megcibálja, és ebben nem is kellett csalatkoznia. A cipészfiú nagy zajjal csapta be az ajtót, és végigkalimpált a folyosón. A lógó zsinórok láttán felderült az ostoba képe, és boldogan csimpaszkodott beléjük. Húzd csak, te eszelős, húzd, mosolyogott magában a macska, ahogy az ereszcsatornában elterpeszkedve figyelte a bolondot. A fiú most már teljes erejével húzta a zsinór két végét, és vészjósló csörömpölés hallatszott a tetőről. A törött cserép kiszakadt, és magával rántott több környező cserepet is. Helyükön nagy lyuk tátongott a tetőn. A cserepek lezuhantak a bérház udvarára, kiáltozás is hallatszott, de ez nem érdekelte a macskát. Ő már a lyuk felé osont.

 

Odaérve bekémlelt, majd a tetőgerendán végiglépdelve körbejárta a padlást. Odafentről mindent jól láthatott. Az egerek úgy látszik még nem vettek észre semmit. Arrafelé osont a gerendákon, ahol a rejtekhelyüket sejtette. és a padlás sarkában rá is talált. Minden oldalról zárt volt, a padlás szintjén egy ferde támfalnak nézhette bárki, de odafentről ő belelátott, és nem akart hinni a szemének. Számtalan kis monitor sorakozott egymás mellett a kuckó falán. Középen egy ülés. Senki nem volt ott.

 

Beugrott az elzárt részbe, hogy megnézze magának közelebbről. A monitorok fel voltak címkézve: munka, szórakozás. A többség munkának volt megjelölve, egy-kettő szórakozásnak. Döbbenten nézte az utóbbiakat. Saját magát látta, ahogyan tegnap átosont az udvaron, és a már ismert módon fennakadt az ajtón. Ez a jelenet futott végtelenítve a monitoron. Ezek a mocskok megfigyelték, szemmel tartották minden lépését, és utólag élvezkedtek azon, ahogy megszívatták. Erőt vett magán, és megnézte a többi monitort is, amelyek munkára szolgáltak. Azok különböző irodákat mutattak. Egyesekben egerek ültek monitorok előtt, máshol emberek íróasztalok mögött. Az emberek ismerősek voltak neki. Nem sokat nézett tévét, de az amerikai elnököt és a német kancellárt felismerte. Mi a fene lehet ez? Azután meglátta a szenzort a felirattal: UTASÍTÁS.

 

Feltelepedett az ülésre, macskamódra, és megnézte közelebbről a feliratot. A világító lapon egy kéz nyoma látszott. Nem emberi kéz volt. Három ujj volt rajta, a bal oldali hosszú, a jobb rövidebb, a középső a legrövidebb. Nem látszott mélyedés az ujjaknak, csak egy világító felület volt. Először nem értette, hogyan jön ez az egerekhez, de azután a pillantása a kis bekeretezett képre esett, ami a lap szélének volt támasztva, és mindent megértett. A kép egy családot ábrázolt, ahogyan a munkahelyükön az emberek szokták kitenni a családjuk fényképét. A fotó egyik felén három idegen állt. Szürkék. Teljesen egyformák voltak. Apa, anya, gyerek? Talán náluk egészen máshogy megy, gondolta a macska. A kép másik felén három fehér egér látszott. Szintén egyformák voltak, és egyértelmű volt, hogy a kép ugyanazt a családot ábrázolja. Tehát felvették az egerek alakját, hogy ne keltsenek feltűnést, és utasításokat adnak a Föld vezetőinek. Nocsak, gondolta a macska. Nem szokott könnyen meglepődni.

 

Úgy gondolta, hogy ha  az egerek tudnak utasítást adni a világító lappal, akkor neki is menni fog. A mancsát rátette a felületre, és ezt gondolta: Amerikai elnök! Jelentést! A kissé bárgyú képű elnök összerezzent a székében, de gyorsan összeszedte magát, és meglepetten szabadkozott, hogy most nincsen semmi újdonság. Egy újságíró ugyan a nyomára jutott az Egyezségnek (ezt a szót jelentőségteljesen hangsúlyozta), de elfogták, és elküldték Guantanamo-ra, úgyhogy az ügy kézben van tartva. Egy velős „Rendben!” válasszal a macska lezárta a kapcsolatot, és most az egerekre koncentrált. Észrevette, hogy a monitorok párban vannak. Minden emberi monitorhoz volt egy egeres. Kezdett rájönni, hogy az egerek ugyanazt a területet tartják ellenőrzés alatt, mint az ember, aki alájuk tartozik. Valószínűleg a mindennapi feladatokat a helyi egereken keresztül bonyolítják, nem kell mindenbe belefolynia a központnak. Azt is látta már, hogy ez a központ, egyébként aligha lenne közvetlen kapcsolata az amerikai elnökhöz. Jó ötlet volt a Józsefvárosba telepíteni, gondolta. Itt aligha keresné bárki is.

 

De most mi legyen? Hogyan bánjon el az egerekkel? Vagyis az idegenekkel. Neki mindegy volt. Az ellenségei és kész. Próbaképpen megszólította az angol miniszterelnököt, hogy tudja-e, hol van az őt irányító helyi központ. Természetesen tudja, válaszolta az elnök meglepetten, és megtudakolta, hogy miért kérdezi. A macska röviden és velősen kiadta parancsait: a helyi központ renitens viselkedést folytat, önállóskodik, ezért haladéktalanul fel kell számolni, és az ott dolgozókat fogságba kell ejteni. Számíthatok Önre?, kérdezte az elnököt. Természetesen, Vezető, válaszolta az elnök. Mikor óhajtja az elfogást? Nyomban, felelte a macska, és hátradőlt várva a fejleményeket. Néhány perc sem telt belé, és kommandósok törtek rá az egerekre. Élvezettel nézte a monitoron a bamba értetlenséget egérpofájukon, ahogy zsákokba csomagolták őket, és a kommandósok ripityára törték a berendezést. Félórába telt, amíg az összes emberi vezetőnek kiadta a parancsot, és utána kényelmesen pihenve nézte, ahogyan bosszúja beteljesedik az egér-idegeneken.

 

Ekkor zajt hallott maga mögött. Megfordult. Két egér állt a fal nyílásában. Elképedten nézték a macskát, és a pusztítást a monitorokon. A macska kegyesen intett nekik, hogy futni hagyja őket, ha azonnal elkotródnak. Az egerek nem haboztak. Sarkon fordultak, és eltűntek a padlástér felé. A macska gyorsan kapcsolatba lépett a magyar miniszterelnökkel, és hamarosan autók fékezését hallotta a ház előtt. Az egyik szórakozás-kamerát átkapcsolta oda, és elégedetten konstatálta, hogy az egereket begyűjtötték a biztonságiak.

 

Visszafordult a monitorok felé, és tekintete végigsiklott az engedelmesen várakozó embereken. Mi legyen a következő lépés? Ráér még kitalálni. Egyelőre aludni vágyott a jól végzett munka után.

 

Összegömbölyödött az ülésben, lecsukta a szemeit, és magában kuncogva, hogy az egerek azt hitték, túljárhatnak az eszén, lassan elszenderedett.

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesek.blog.hu/api/trackback/id/tr10605950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2008.08.08. 13:50:12

Kedves Mesemondó! Amikor azt kérdezted, hogy "miért pont Huba?" A nevére gondoltál? Ebben az esetben azért, mert magyar vizsla révén furcsa lenne, ha például Boby vagy Georg lennne:-D Tehát csak magyar (azon belűl is ősi) név jöhetett szóba! És persze furcsa lett volna Vajk-nak vagy Koppánynak esetleg Tordának hívni... Így jött a Huba! Rövid, tömör méllyen jól mondható(fegyelmezés szempontjából fontos)! Ezért Huba!
:-D

mesemondó · http://mesek.blog.hu/ 2008.08.08. 15:03:27

köszönöm a választ! :)

Szégyenszemre elfelejtettem megnézni, hogy válaszoltál-e odaát, úgyhogy praktikus ötlet volt, hogy ide írtad. Legfeljebb más látogatók fognak csodálkozni, hogy miről van szó. :)

A Huba névvel nincs baj, csak kíváncsi voltam, hogy honnan jött az ötlet. A magyar név az jó. Ha nonkonform akartál volna lenni, akkor lehetett volna akár Bodri is. ;)

ildsisy 2008.08.08. 21:03:02

Nekem is van egy mesém, talán mi felnőttek megértjük:
jomodoru.blog.hu/2008/04/13
Az "egy kis Illemtan" utáni cikk...
süti beállítások módosítása